Leírás
A „Lukács István: Séf” című, és az ő életét feldolgozó könyv, a vendéglátás korrajza is egyben, mely az 1950-es évektől napjainkig való eseményeket, történéseket ismerteti meg annak olvasóival. Ehhez hasonlóra eddig még nem volt példa Magyarországon. A könyv bemutatja, az akkori kor vendéglátását, annak filozófiáját, számtalan félreértést és kétséget megmagyaráz, valamint több alkalommal helyére teszi a dolgokat, a mára már megkopott gasztronómiai emlékek sűrűjében.
Lukács István kimagasló eredményeit felsorolni is nehéz lenne. Számtalan állami-, valamint nemzetközi versenyeken elért díjjal büszkélkedhet, ezen felül pedig a hazai gasztronómia egy megkerülhetetlen alakja. Nacionáléját gazdagítja, hogy a Német szakácsszövetség életműdíjjal tüntette ki, ezen kívűl a chicagoi Escoffier Társaság tagja, a francia Chaine des Rotisseurs Társaság első, magyarként beválasztott tagja, a magyar Chaine des Rotisseurs Társaság alapítója.
Lukács István irányításával nyitott meg a hazai Budapest szálló, a Hilton Budapest, vagy a kecskeméti Aranyhomok szálló is. Ezeken az állomásokon kívül aktív pályafutása során számtalan nagynevű hotel és étterem konyháját felügyelte. Kollégák százai tanulhatták el a szakma csínját-bínját az irányítása alatt működő éttermekben, akik közül sokan a konyhafőnöki pozícióig jutottak. „Hosszú volt az út az ötvenes évek szürkeségétől a rendszerváltás utáni évtizedek kissé eklektikus, de tagadhatatlanul érzékelhető, színes fejlődéséig. A töredékes emlékekből azonban meghúzható az ív a történelmi korszakok között. A Nagy Játszma, ahol a pártvonalon innen-t egy hajszál választotta el a partvonalon túl-tól.”- foglalta össze a Séf.

